Van néhány dolog, amit sokra tartok az IKEA bútorainál.
(És van néhány, ami bosszant, de arról majd máskor.)
Az egyik, amit értékelek, az az alapos, érthető, és a részletekre is figyelő összeszerelési utasítás.
És egy másik, hogy a legújabb termékfejlesztésekbe is beépül néhány egészen tradicionális,
régről ismert ötlet.
Ilyen a Flekke kanapéágy széthúzásához használt mechanizmus, ahol az ágyrács deszkái fésűfog szerűen csúsznak egymás mellé. Többszáz éves ágyon is láttam már ilyent, és a svéd tervezőknek nem is kellett sokat hozzátenniük a régi megoldáshoz, hogy egy célszerű, kényelmes, egyszerűen működő bútort konstruáljanak. És azt hiszem, tartósat.
Ez utóbbi
a rövid időre tervezett lapra szerelt bútorok korában feltétlen erény.
Nem bonyolították túl, azzal együtt sem, hogy a széthúzhatóság mellett még két ágyneműtartó fiókot is beleépítettek. Na jó, nagyon súlyos dolgokat azért ne tegyünk a matracok alá betolható dobozokba (maximum 20 kg darabonként). Egyszerűen, biztosan működik.
Annyi kompromisszummal jár azért ez a maga puritánságában tökéletesen működő szerkezet, hogy a fekvőfelület alá kerülő deszkázat nem rugós. Ráadásul maguk a matracok sem lehetnek túl vastagok, mivel összetolt állapotban egymásra hajtva pihennek. Vagyis extra komfortot nem várhatunk tőlük. De amennyire sejtem, a lakosság derékpanaszai 40 éves kor környékén válnak általánossá. Vagyis gyerekkortól az életünk majdnem feléig tökéletes fekhely lehet, normál életmód mellett (testmozgás, nem gerincgyilkos munkakör, ülőmunkánál ergonomikus szék).
Az összeszerelése,
annak ellenére, hogy van jónéhány alkatrésze (mozgatható és fix ágykeret, kihúzható előlap, fiókok), problémamentes, nem kellett közben bonyolult rejtvényeket megfejteni. A fiókokat is magába foglaló kihúzós résznél azért figyelni kellett, mi hova kerül, és milyen állásba, de átlátható a konstrukció. Kicsit tartottam tőle, hogy az ágyrács széthúzásakor a fiókok önálló életet akarnak élni majd, de felesleges volt az aggodalmam.
Képek: ikea.com, Butorlabor